Mindig is érdekelt az ilyetén való közlés, és ma, amikor olvastam kedvenc barátnőm és lelki társam blogját, tudatosodott bennem, hogy nekem is kell egy. Nem tudom, hogy mi fog még kisülni belőle, de szeretném kiírni magamból minden örömöm és bánatom is egyben.
Most, amikor szinte egy lélegzetvételnyi időm sincs a sok tanulástól, felüdülést jelentett, ennek a blognak az elindítása. Még sok minden nem tiszta, de szerintem szépen sorban rájövök majd mindenre.
Zsu köszönöm az inspirálást! :)
2 megjegyzés:
Nagyon helyes! Előre az önmegvalósítás felé! Csak tudnám, hogy egy gyakorló, tanuló nagymama, honnan fogja "lopni" az időt a dologhoz... bár, szerintem ez egy kicsit olyan, mint egy terápia - tehát, hasznos. :-)
Szerintem Zsuzsikám, majd az alvásból lopom, ha túl leszek a vizsgákon.
Megjegyzés küldése