Túl vagyok a vizsgákon, több kevesebb sikerrel ugyan, de mégis azt mondhatom, hogy közel 52 évesen sikeresebb voltam, mint néhány 30 évvel fiatalabb évfolyamtársam.
Így év elején és félév végén egy kis visszatekintést tartottam,6,5 éve járok iskolába, szinte hihetetlen, és még egy év van hátra ahhoz, hogy 53 évesen diplomás lehetek. (legalább is reményeim szerint)
Sok lemondással járt ez a sok év, hiszen a szabadidőmből kellett a tanulásra elvenni, nem, nem bánom, hisz nem elpazarolt idő volt, csak azt sajnálom, hogy az unokámra, a családomra,és a hobbimra nem jutott annyi, mint szerettem volna.
Most hogy már csak egy év van hátra nagy terveim vannak a jövőre nézve!!
- Idő milliomos leszek, lesz időm az unokámmal, szombatokon jó kis programokat szervezni, együtt.
- Nagy vágyam, hogy eljussak egy nyári karcagi foltvarró táborba, ahol sok ismerőssel tölthetek el egy szuper hetet. Nem is beszélve arról, hogy végre minden hónapban ott tudok lenni a foltos csoportom összejövetelein, a kiállításokon, közös varrásokon.
- Lesz időm a másik kedvenc hobbinkra is az íjászatra. Szeretjük a természetet, a kirándulásokon, a jó levegőn, madárcsicsergést hallgatni, a teremtés csodáit felfedezni.
- Persze van még más is, elolvasni azokat a nem tankönyveket, amiket régóta szeretnék. Zenét hallgatni, stb.
Azt hiszem, ha ezt mind sikerül megvalósítani az maga lesz a boldogság.
Dédelgetek mégy egy csendes vágyat, ami talán kicsit hamarabb is teljesülhet, ha Isten megadja nekünk, hogy másik unokánk szülessen. Nagyon szeretném!
Most vissza a valósághoz!
Ebben a fél évben, csak egyszer tudok elmenni a csoportom összejövetelére, mert mikor van előadásom, természetesen azon az adott péntek délutánon. És itt jön a mérleg :( nincs mese dönteni kell, és persze nem kérdés hogyan.
Júniusig 2 szombatom lesz csak szabad, ebbe kell bele sűríteni minden egyéb vágyat. :(
Most mit tegyek ez van, én választottam!
