Igéretemhez híve, kicsit megkésve, de nem elfeledve, pótolom Mammka felkérésére, az én rejtett kincseim bemutatását.
Mint már korábban írtam, az első képen szereplőket egy kuka mellett kidobva találtam, amit akkor még egyből nem tudtam, hogy kincseket rejt a kicsit koszos zacskó. Annyit sejtettem, hogy a házban elhunyt egy idős néni, és az ő hagyatékából kerültek a "lomok" a kuka mellé, más holmikkal eggyütt. Mikor kibontottam a zacskót, kicsit el is keseredtem, mennyire nem becsülik a maiak a régmúltat, de egyben örültem is, hogy mielőtt a szemetesek elvitték volna én megtaláltam, így legalább tovább szerezhetnek örömöt, mostmár nekem :)
Még a második is ebből a kollekcióból van, egy nagyon szép kis terítő, gondolom hajdanán egy éjjeliszekrényt, vagy egy kis asztalkát díszíthetett.
Ebből a futóból 2 darab van, egy korábbi albérletünkben a házinénitől kaptam, azzal a felkiáltással, hogy ő úgy is kidobná??!! Ezek szerint vonzom a kidobott, vagy kidobásra ítélt holmikat, vagy rám van írva, hogy inkább legyen az enyém?
Egy kicsit más, horgolás és egy kis slingelés, vagy madeira, ezt talán Mammka jobban tudná, ezeket mindig keverem. A széle ezeknek is nagyon finom horgolt csipke. Egyáltalán elképzelni sem tudom, hogy tudtak ilyen finom munkát készíteni. Már nem is meglepő, hogy ezeket is kaptam egy idős kolléganőmtől, amikor új lakásba költöztünk, gyarapította az akkor még nem létező kelengyémet :) Azóta is őrizgetem őket, felváltva használom az hálónk éjjeliszekrényein.
Ez az előzőek kicsit színesebb változata, de a keretező csipke ua.
Ez nem olyan régi, de kedves nekem egy Székely nénitől vettem, annyira megtetszett a mintája, dohányzóasztalra való, de eltudnám képzelni egy kis tálalószekrény tetején is.
